
A Budapesti Teológiai Akadémián szerzett református lelkészi diplomát. Fő működési területei a himnológia, az irodalom, a közös éneklés, kántorképzés, egyáltalán: a tanítás. 1977 óta Bács-Kiskunságban tevékenykedik. Előbb Kiskunhalason volt lelkész-kántor, ahol a már megszüntetett énekkart újra szervezte. Kecskeméti munkája 1986-ban kezdődött. Még ebben az esztendőben elindított egy gyülekezeti munkásképző tanfolyamot. Majd – ekkor már a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese (vezetője) –, a rendszerváltás után azonnal szervezni kezdte a református oktatási intézményeket (Kecskemét, Kunszentmiklós, Dunavecse, Kiskunhalas, Tiszakécske, Szabadszállás). 1990-től a Dunamelléki Református Egyházkerület Iskolabizottságának elnöke. 1993-ban a Kecskeméti Jogászképzés egyik elindítója. Megszervezte a megyei éves énekkari találkozókat Kálmán Lajossal, később a kecskeméti főiskolával együttműködve. 1966-ban nősült, hitvese pedagógus, négy gyermekéből három úgyszintén pedagógus. Nemcsak személyes, hanem családi elkötelezettsége a felelős magyar közoktatásért kimagasló.
Hozzászólások
során rászolgált a kitüntetésre.
"Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten. "
-Gábor bácsi karjával ölelt át. Amikor édesanyámat elvesztettem, és otthon csak a nagy csend volt mindig, Gábor bácsi közösséget szervezett, derűt adott, és olyan magokat ültetett el a lelkemben, amelyekből sarjadott fák árnyában most is megpihenhetek, amelyekbe most is kapaszkodhatok, ha roskadnék. Évek óta szeretnék neki levelet írni hogy megköszönjem, mert ezt pár szóval megköszönni nem lehet.Hogy új otthonra találhattam Kecskeméten, azt is neki köszönhetem. Emmaus tábortüze gyújtott újra örömöt a szívemben, ahova ő vitt el.És az a tűz a legnehezebb pillanatokban is világosságot ad.
Gábor bácsi, minden gyermek, és fiatal nevében, akinek felbecsülhetetlen lelki ajándékokat adott: KÖSZÖNÖM!
A szavazatom ezért Szabó Gábor bácsié.
Fantasztikus élmény volt, a szülők nem akarták abbahagyni az éneklést.
Amikor az Ő példabeszédeit hallgatom a templomban, amibe szeretettel szövi a saját életéből adódó negatív és pozitív élményeket, mindig úgy érzem, hogy otthon vagyok. Ott a helyem.
Kívánom, hogy Ön legyen az egyik díjazott.
Városunkban és az országban is sok-sok "Szabó Gáborra" lenne szükség az oktatás, a kultúra, a tiszta erkölcs, a példaadás tekintetében is.
A jó Isten adjon esperes úrnak nagyon jó egészséget, változatlan hitet, derűt, szeretetet szűkebb és tágabb családjának.
Egy kedves,aranyos,humoros ember.Példa mutató tevékenységet folytat,mint az egyház és az oktatás területén.Sok sikert kívánok.
Új hozzászólás