3. Magyar képzőművészet

Az „Alkotó" önfeledt állapotának szabadsága olyan mélyen érintett meg már kisgyermek koromban, hogy ez az élmény nyílegyenesen vezetett el a szobrászathoz. A plasztikai kifejezés különféle nyelveiből köztéri alkotásaimat elsősorban a klasszikus igényű figurális kifejezés talaján állva fogalmazom meg, kisplasztikáimban ennél nagyobb szabadságot adva magamnak, inkább organikus absztrakt jellegű kompozíciókat hozok létre. Foglalkoztat a „Véletlen" gazdagsága, a szerves formavilágú „talált motívumok" beszédes ereje. A természetes környezettel való találkozásban és az emberi kapcsolatok „erdejében" is a Természetfeletti jelenlétét érzékelem. Ezt az élményt próbálom áramoltatni műveimben, legyenek azok szakrális művészeti alkotások, vagy absztrakt kompozíciók. Erről a „Nagy Találkozásról" szól családi életem, és majd' 43 éves művésztanári pályafutásom is.  Férjként, nyolc fiú édesapjaként, és tanárként is szolgálni próbáltam a körülöttem zajló élet kiteljesedését.