3. Magyar képző- és iparművészet kategória

„B. Boros Ilona szülővárosában - Kecskeméten született, a Mátis Kálmán vezette szakkörben kezdett el a képzőművészettel ismerkedni. Tanulmányait 1957-ben a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán fejezte be.

Nyugdíjazásáig Kecelen tanított. Erőteljes kölcsönhatás alakult ki pedagógiai munkálkodása és egyéni alkotótevékeny-sége között. A kézi hímzés lett a vezető műfaja.

Korai alkotói periódusában tetten érhető – tematikai és szemlélet szempontjából – a gyermekvilág hatása. A népművészet a legösztönzőbb forrása. A „forrásban” nem a felületet, nem a külső-séget vizsgálja, hanem az ősi jelekben, jelrendszerekben kifejeződő szemléletre, a vizuális megjelenésre koncentrál.

Elemzésében a népművészet konstruktív jellegét ragadja meg, értelmezi szerkezetét, tanulmányozza egységlátását. A forma, a kompozíció átalakul minőséggé.

Ezekben a tükörképszerkezetekben az ellentétes pólusokon jelenik meg a lent és a fent, a baloldalnak megfelelő jobb, a nappal és az éjszaka, stb., tehát a Nagy Egész együtt. Nem alá- és fölérendelés, hanem a mellérendelés érvényesül.

B. Boros Ilona művészete egységes, egész. Magas hőfokon megjelenő szín és forma poézis.

A színek a felszíni játék mögé rejtőznek, és nagyobb formatételekben jelentkeznek. A belső fénytől megvilágított szépségük az időtlen ideál örök harmóniáját, változatlan varázsát sugározzák. Érzelmi gazdagsággal, emberi-alkotói hitelességgel megoldott életmű.”

(Bánszky Pál. művészettörténész)