3. Magyar képző- és iparművészet kategória

Prácser Editnek hívnak, Kecskeméten születtem, évtizedek óta itt dolgozom.

Tizenévesen a rajztanárnőm ajánlására jelentkeztem a szegedi Tömörkény István Szakközép iskolába, és felvételt nyertem kerámia szakra. A jövőm így megpecsételődött, keramikus lettem. Ezekből az évekből szívesen emlékszem Fekete János keramikus művész és Kopasz Márta grafikus művész szakmai és emberi támogatására. A korai férjhezmenetelem azonban meghiúsította a főiskolai továbbtanulásom, ezért bár csekély önbizalommal, családi segítséggel kezdtem neki az önálló munkának, mely kezdetben lassú sikereket hozott. Az évek során belekóstoltam a szakma különböző szegmensébe. Vallom, hogy a mesterség elsajátításához a gyökerekhez kell visszanyúlni. A magyar népi kerámia letisztult formavilága technikailag nehéz, olykor bravúros megoldásai tanítottak meg a ma használatos edények készítésére.

A ma már méltán világhírű Kerámia Stúdió szellemisége, a város művészeti életét meghatározó protesztsége, és mindezek előidézője Probstner János hihetetlen hatással volt rám. Volt azonban egy tíz éves kitérő szakmai életemben, amit egyetlen szóval épületkerámiaként emlegetünk. A Zsolnay család gyönyörű örökségét a kor építészeti elvárásainak tükrében újra értelmezni komoly szakmai kihívás.

Az ország számos művészeti galériájával volt - van kapcsolatom, dolgozom külföldi galériáknak is.

Megunhatatlan témáim minden korok nő alakjai. Mostanában leginkább az Art Deco világa foglalkoztat.

Számos kiállításom volt az országhatárokon belül és külföldön, de mind közül a legkedvesebb a tavaly rendezett kiállításom a Városház Galériában „Az élet egy kabaré" címmel. Épületkerámia munkáim pedig százötven magán és középületen láthatóak az ország különböző városaiban.